“Hátrafordulni nem mindig jó érzés.”

Ezt mondta az egyik mentorunk egy tréninggyakorlat végén. A játék során a résztvevők különböző állításokra reagálva lépnek előre vagy hátra - a végére pedig kirajzolódik, mennyire különböző helyekről indulunk az életben. Ez a “privilege-walk”.

A csend, ami ilyenkor kialakul, mindig beszédes. Mert amikor valaki hátrafordul, és meglátja, ki mennyire maradt le - vagy éppen mennyire került előre -, az nem csak egy játék eredménye: az egy felismerés saját lehetőségeinkről, korlátainkról, előnyeinkről. És arról is, hogy a diákok, akikkel dolgozunk, milyen eltérő valóságokból érkeznek.

Az E-tanodában ezek a pillanatok fontosak. Nem azért, hogy bűntudatot keltsünk, és nem is azért, hogy különbségeket mélyítsünk: hanem azért, hogy jobban értsük egymást. Hogy a pedagógiai munkánkban ne csak a teljesítményt lássuk, hanem a mögötte lévő történeteket is.

Sokat beszélünk a méltányosságról, igazságosságról, esélyegyenlőségről, és ez a tréningjeinkben is fontos szerepet játszik. A mentorok tudomást szereznek a körülöttük lévő társadalom folyamatairól, megtanulnak segíteni, és kapcsolódni határtalanul. Mert az ország két végében élő, teljesen más háttérről rendelkező gyerekeknek is lesznek ugyanolyan érdeklődési körei - csak az E-tanoda nélkül nem biztos, hogy ez kiderül. A kapcsolódás pedig mindig valami nagyon jónak a kezdetét jelenti.

A privilege-walk sokszor nehéz érzésekkel teli. De az itt megszülető felismerésekből épül az a szemlélet, amelyre a diákoknak a legnagyobb szükségük van: megértés, türelem és tudatos támogatás.

Mert néha valóban nem jó érzés hátrafordulni.

De enélkül nem látjuk a teljes képet.

A projekt az Európai Unió "Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.